A rejtélyes Himiko és országa – 2. rész

Az előző cikkben egy összefoglalást olvashattatok Yamatai országának királynőjéről, a „tömegeket megbabonázó” Himikóról, ahogyan azt a kínai Chen Shou Wei története című krónikájának egy fejezetében leírja. Érdekes azonban, hogy erről a meglehetősen nagy hatalmú uralkodónőről egyetlen japán forrás sem emlékezik meg. Vagy mégis? Jelen írásban bemutatjuk egy szeletét annak, hogy miképp lehetne megfeleltetni a legendát a valóságnak, azaz hogy valóban létezett-e Himiko és országa, Yamatai.

A Wei krónika japánokkal foglalkozó fejezete, a Wajinden két oldala

A Wei krónika japánokkal foglalkozó fejezete, a Wajinden két oldala

I. Yamatai

Himiko uralkodását a krónika szerzője az i. sz. 3.század közepére teszi. Japán történelmében ez már közel áll a Yayoi- és a Kofun-kor fordulójához. Amit még sikerült forrásokból rekonstruálni, az az, hogy a Japán-szigeteket ekkoriban különböző törzsek uralták, akik háborúztak a földekért. A 3. század második felében emelkedett ki a többi törzs közül a Yamato nemzetség (大和), mely lassan uralma alá hajtotta a korabeli Japán nagy részét.

A Yamatai és Yamato elnevezések közti hasonlóság igen szembetűnő. A Yamatók szálláshelye valószínűleg Honshū középső részén, a mai Nara prefektúra területén lehetett (korábban ezt a térséget Yamato provinciának is nevezték). Írásjegyeik eltérnek:

1. Yamatai (mai mandarin olvasattal: yematai) országának elnevezésére a krónikák a következő írásjegyeket használták: 邪馬壹, 邪馬臺, 邪馬台, 邪摩堆. Mindegyik név – mai, valamintrekonstruált korábbi – kiejtése hasonló. Azonban csak egy írásjegy közös az összes országnévben, a 邪 (ye), melynek megközelítő jelentése: romlott, gonosz. Nem valószínű viszont, hogy ezzel az országot minősítették volna.

Az egyik vélekedés szerint Yamatai megegyezik Yamato provinciával

Az egyik vélekedés szerint Yamatai megegyezik Yamato provinciával

2. Yamato neve egy érdekes eset. Írásjegyeinek (大和) kínai olvasata „daiwa”, melynek jelentése nagy békesség/harmónia. Azonban Japánban az eme két írásjegy alkotta szót „yamato”-nak olvassák. Ebben az esetben a szó kiejtése nem tükrözi az írásképet. Japán korábbi elnevezése „wa” (倭) volt, amelyhez később becsatolták a „dai(大), azaz „nagy jelzőt is, így alakult ki a „daiwa” (大倭) olvasatú alak. Azonban ebben az összetételben a “wa” írásjegye azt jelenti, hogy „törpe”, melynek van egy kissé negatív konnotációja. A japánok ezért kicserélték a „törpe” szót az azonos hangzású, szintén „wa” olvasatú „béke, harmónia” jelentésű kínai karakterre (和) , így a szó olvasata továbbra is „daiwa” maradt, az összetétel viszont már sokkal pozitívabb jelentést hordozott: 大和 – „nagy békesség/harmónia”. Ezzel a két írásjeggyel jelölték a korabeli Japánt. A történelemben nem ritka, hogy egy országot az uralkodó népcsoportról vagy klánról neveztek el, mely Japán esetében a Yamato törzs volt, innen eredhet a szó „yamato” olvasata. Az pedig külön érdekesség, hogy a szó eredeti olvasattal (kínaiul: dahe) a kínai konfuciánus kánon részének tekintett Szertartások könyvében szereplő kifejezés is. Mind a Kojikiben, mind pedig a Nihonshokiban szerepel a yamato elnevezés, mégpedig a Japán-szigetek mitológiai születése kapcsán, mégis teljesen más karakterekkel, mint Chen Shou és a későbbi kínai krónikák szövegében Yamatai.

Az írásjegyek tehát különböznek egymástól, így nem jelenthetjük ki nyíltan, hogy a kettő elnevezés egy és ugyanaz. Mi a helyzet akkor Chen Shou leírásával, aki meglehetősen pontos útmutatást ad arról, miképp jutunk el Yamatai országába?

A másik elképzelés az útmutatások alapján inkább Kyūshū szigetére képzeli Yamatai országát.

A másik elképzelés az útmutatások alapján inkább Kyūshū szigetére képzeli Yamatai országát.

Próbáltak korábban kísérleteket tenni arra, hogy az utasítások szerint eljussanak Yamataiba, de végül csak a nyílt óceánban kötöttek ki a vállalkozó szelleműek. Vagy az iránnyal, vagy a távolságokkal volt probléma. Mégis két nagyobb elmélet létezik az ország hollétét illetően: az egyik a már említett, korábban Yamato provinciának nevezett terület (mai Nara prefektúra, Kinki régió) a másik pedig Kyūshū szigetének északi része.

Történeti park Yoshinogariban

Történeti park Yoshinogariban

1989-ben Yoshinogari (Saga prefektúra, Észak-Kyūshū) városában találtak egy óriási, késő Yayoi-kori komplexumot, mely egyesek szerint bizonyíték Yamatai egykori elhelyezkedésére.

A Kinki régióbeli Yamataira pedig az lehet az érv, hogy a kofunok (óriási sírhalmok) nagyjából innen terjedtek el Japán-szerte. Ha pedig megnézzük, mit ír a krónikás Himiko temetéséről, akkor több mint valószínű, hogy a kofunok építésének egy igen korai emlékéről lehet szó. A óriás sírhalmok pedig a legendabeli Himiko korától, tehát a 3. századtól kezdtek inkább elterjedni. A legidősebb feltárt kofun, a Hashihaka sírdomb – Nara prefektúra Sakurai nevű városában – a harmadik század közepe táján épülhetett, tehát pontosan Himiko legendabéli uralkodása idején.

A Hashihaka kofun, mely sokak szerint Himiko sírdombja lehet. A elnevezése ("Evőpálcika kofun") azonban egy másik sámánnőhöz kapcsolódik, akinek a történetét a Nihonshokiban lehet olvasni

A Hashihaka kofun, mely sokak szerint Himiko sírdombja lehet. A elnevezése (“Evőpálcika kofun”) azonban egy másik sámánnőhöz kapcsolódik, akinek a történetét a Nihonshokiban lehet olvasni

II. Himiko

Himiko létezésére még ennyi bizonyíték sincs. Erre vonatkozóan is számtalan elmélet látott napvilágot, most csak egyet szeretnék ebből ismertetni.

Himiko - képkocka Shinoda Masashiro 1974-es filmjéből

Himiko – képkocka Shinoda Masashiro 1974-es filmjéből

Érdekes, hogy sem a Kojiki, sem a Nihonshoki nem említi közvetlenül Himiko nevét. Azonban a Nihonshoki többször hivatkozik a Wei története című munkára, különösen ami a dátumokat illeti. Így feltételezhető, hogy oka lehetett a királynő mellőzésének a szövegekben. Viszont tetten érhető közvetett módon, hogy tudhattak róla, ugyanis az egyik szövegrészletben az szerepel, hogy 239-ben a királynő követeket küldött a Wei-udvarba (akik lila szalagos aranypecséttel tértek vissza). Pár szakasszal később már az olvasható, hogy 243-ban a király (és nem a királynő) újra magas rangú követeket küldött. Ez azért lehet különös, mivel a Wei története szerint Himiko uralkodása i. sz. 189-től 248-ig tartott, tehát az első követjárás után négy évvel is még hatalmon volt a királynő:

Nihonshoki, 9. tekercs, 597.oldal, 4. oszlop:

魏志云明帝景初三年六月。倭女王遣。大夫難斗米等詣都求天子朝獻太守鄧夏遣吏將送詣京都也。

„A Wei krónikája azt mondja: Wei Ming császárának uralkodása idején, Jingchu harmadik évének hatodik hónapjában (*i. sz. 239.) Wa királynője (*női uralkodója) elküldte főminiszterét, Nan Doumit és másokat a provinciába, hogy engedélyt kérjenek ahhoz, hogy a császár elé járulhassanak és leróják színe előtt tiszteletüket. A kormányzó, Dengxia menesztett egy hírnököt, hogy kísérje el őket a fővárosba.”

Nihonshoki: 9. tekercs, 598. oldal, 1-2. oszlop:

四十三年魏志云正始四年。倭王復遣使大夫伊聲者掖耶約等八人上獻。

„A Wei krónikája azt mondja: az új kormány negyedik évében Wa királya (*inkább uralkodója) ismét magas rangú minisztereket küldött, hogy leróják tiszteletüket. Yi Shezhet, Yi Xiejit és nyolc másik személyt.”

A fentiek alapján érezhető tehát, hogy a Nihonshoki szerkesztőinek tudniuk kellett Himikóról, valami oknál fogva mégis jobbnak tartották inkább, ha nem szólnak róla. Ha más néven is, de vajon megtalálható-e a királynő a japán krónikákban? A Nihonshokit böngészve három, a császári családhoz közel álló sámánnőnek lehet akár megfeleltetni Himiko személyét, de ebből most csak egyet nézünk meg.

Jingū és főminisztere - Utagawa Kunidasa ukiyo-e munkája, 1800-as évek

Jingū és főminisztere – Utagawa Kunidasa ukiyo-e munkája, 1800-as évek

Jingū császárnő (akit egyébként nem ismernek el Japán első császárnőjének) a legenda szerint i. sz. 209-től 269-ig élt. Tehát pontosan abban az időszakban, mikor a Wei története szerint Himiko is. Miután a férje, Chūai császár meghalt, a feleség régensként vezette az országot egészen fia, Ōjin beiktatásáig. Mikor Chūai meg akarta támadni a Kyūshū déli részén élő Kumaso törzset, és erről konzultált épp a a minisztereivel, Jingūt hirtelen megszállta egy istenség. Jingū elragadtatott állapotban azt javasolta, hogy érdemesebb lenne inkább nyugat felé vonulni, mivel nagyon gazdag vidék várja őket. A császár azt mondta, hogy hazudnak az istenek, mivel nyugaton csak az óceánt látta. Eztán meghalt. Jingū közben felfedezte, hogy áldott állapotban van, de még vezetett egy győztes hadjáratot Silla ellen (Koreai-félsziget egykori állama; az említett gazdag nyugati világ), majd visszatért Yamatóba uralkodni. A Nihonshoki még beszámol arról is, hogy Jingū meg akarta tudni, melyik isten átkozta meg a férjét, ezért épített egy hatalmas palotát, ahová elbújva „hallgatta ki” a magukat megmutató istenségeket.

Tehát egy uralkodónőről van szó, aki sámáni képességeket birtokolt, és élete későbbi szakaszában bezárkózott egy palotába. A fia lett aztán az új császár. Kissé erőltetettnek tűnhet a párhuzam, de azért sok hasonlóság megfigyelhető a Chen Shou-féle szemelvénnyel. Akár értelmezhetjük úgyis, hogy aki a Nihonshokiban Jingū gyermeke, az a Wei történetében az egyetlen férfi, aki közvetített a külvilág és a palota közt (egy későbbi forrás szerint Himiko öccse).

Jingū arcképe az 1881-es egyjenes bankón

Jingū arcképe az 1881-es egyjenes bankón

Nem igazán vagyunk közelebb az igazsághoz akkor sem, ha megnézzük Himiko kínai írásjegyekkel írt nevét (卑弥呼), ugyanis annak nem lehet jelentést tulajdonítani. Így nagyon valószínű, hogy inkább egy fonetikai lejegyzése lehetett a kínaiak számára idegen hangzású névnek. A Wikipédia megemlíti egy etimológiai levezetését a névnek, Tsunoda Ryūsaku elmélete szerint a Himiko-elnevezés gyöke megegyezik az ójapán fime (姫) szóval, melynek jelentése „hercegnő”. Ehhez járulhatott hozzá a „-ko” utótag (子), mely manapság a női utónevek gyakori végződése. Érdemes fenntartással kezelni ezt a levezetést, ugyanis nem sikerült megtalálnom a forrást, ahol ez szerepel. Mindenesetre elgondolkodtató.

Egy másik, shintō-központú megközelítés szerint a Himiko neve akár a hi (nap – 日) és a miko (sámán, papnő – 巫女) szavak összetétele is lehet. Eszerint akár a napistennővel – Amaterasuval, a Yamato klán legfőbb istenségével – is kapcsolatba hozható személye. Mindez persze szintén csak spekuláció.

III. Létezett-e Himiko és Yamatai?

A fentiekből látható tehát, hogy megnyugtató választ adni arra vonatkozóan, hogy valós történelmi személy volt-e Himiko, és létezett-e Yamatai országa, nem tudunk. Az utókor azonban – valószínűleg a Kojiki és Nihonshoki megrendelőinek akarata ellenére – megőrizte a királynő alakját: szerepelt már mangában, animében, készült róla film, és még számítógépes játékban is hallhattuk a nevét (legutóbb az idén megjelent Tomb Raider-széria legújabb darabja kapcsán). Himiko nevét viseli továbbá egy vonat, és még egy tokiói városnéző vízibusz is.

Mindezekből kissé nyakatekerten levezetve azt is mondhatnánk, hogy most is létezik a királynő, és az a bizonyos ország.

A tudomány világában azonban jelenleg is élénk viták folynak a témában, de amíg fel nem tárják a királynő sírját, vagy nem bukkannak újabb írott forrásra, Himiko és országa csak egy legenda marad a sok közül.

Az Amagi-vasútvonal Himiko becenevű szerelvénye

Az Amagi-vasútvonal Himiko becenevű szerelvénye

Források:

(A Nihonshokiból vett részletek William G. Aston 1896-ban megjelent angol fordításán alapulnak.)

1. Brown, Delmer eds. The Cambridge History of Japan, Volume 1: Ancient Japan. Cambridge: Cambridge University Press, 1993. Print.

2. Carr, Michael. “Wa 倭 Wa 和 Lexicography.” International Journal of Lexicography 5.1 (1992): 1-31. Print.

3. “Himiko,” Wikipedia. Megtekintve 2013. április 4-én, http://en.wikipedia.org/wiki/Himiko

4. Hong, Wontack. Peakche of Korea and the Origin of Yamato Japan. Seoul: Kudara International, 1994. Print.

5. Kidder, Jonathan Edward. Himiko and Japan’s Elusive Chiefdom of Yamatai. Honolulu: University of Hawai’i Press, 2007. Print.

Képek:

1 2: (Kidder, 2007, 279) 3 4 5 6 7 8 9

Reklámok

14 hozzászólás a következőhöz: “A rejtélyes Himiko és országa – 2. rész

  1. A friss Tomb Raideren átesve igazi nyalánkságot jelentett ez a cikk. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam (és az előzményekbe). Kritikának legyen elég annyi, hogy meggyőzött arról hogy érdemesebb mélyebben is elmerülni a témában!

    • Köszönöm! 😀
      Szerintem nagyon izgalmas a téma! Különösen ajánlom Kidder könyvét, mivel remek összefoglalását adja mindannak, amit eddig tudunk, de azért sokkal mélyebbre ás. Azt pedig nem hangsúlyoztam, de érdekel még, hogy mi is lehetett az a “démonok útja”, mellyel foglalkozott a királynő! Mert ez a momentum a korabeli hitvilágból is mutathat akár valamit.

  2. ” Tsunoda Ryūsaku elmélete szerint a Himiko-elnevezés gyöke megegyezik az ójapán fime (姫) szóval, melynek jelentése „hercegnő”. ”

    Ezt az elméletet megemlítik a 魏志倭人伝 fordítással és jegyzetekkel is ellátott kiadásának* 49-50. oldalán:
    ヒミコ(姫命・尊の略であろう)、またはヒメコ(姫児・子)。新井白石は日御子とし天皇としている(『古史通或問』)。
    Ugyanitt azt is megemlítik, hogy van olyan feltételezés, ami szerint Himiko kumaszo (熊襲) vagy hajato (隼人) vezető lehetett.

    * 石原道博編訳 『新訂 魏志倭人伝・後漢書倭伝・宋書倭国伝・隋書倭国伝 ―中国正史日本伝(1)―』 岩波書店 1994年 

    • Köszönöm, hogy ezt jelezted nekem! Ahhoz még nem vagyok elég penge sajnos, hogy japánul olvassak hosszabb szövegeket, így a lehetőségeim ilyen téren kissé korlátozottak. 😀
      Tudsz róla esetleg, hogy konkrétan ez a könyv elérhető-e angol vagy magyar nyelven valamelyik hazai könyvtárban?

  3. Sajnos arról nem tudok, hogy kiadták volna angolul (magyarul szerintem semmiképpen nem elérhető) … a könyv felépítése egyébként a következő:

    – az eredeti kínai szöveg japán olvasata
    – jegyzetek
    – a szöveg mai japán fordítása
    – az eredeti kínai szöveg
    ( a fordító Isihara Micsihiro / Ishihara Michihiro)

  4. Himiko (卑弥呼) néven még pornós is volt a ’90-es években, aki olyan művekben szerepelt, mint a “Himiko legendája (卑弥呼伝説) vagy ” A Himiko-mítosz (卑弥呼神話) :) 
    Remélem, ezek online is elérhetők :)))

    • 😀 😀 Jaja! Ezeket láttam én is (mármint, hogy vannak ilyenek), csak nem nagyon akartam sokkolni a közönséget! 😀 Amúgy ha lesz majd valami összefoglaló írásunk arról, hogy mennyire élnek a japán emberek tudatában vagy mindennapjaiban a legendás alakok, akkor majd alaposan utánanézek ennek is!

  5. Bájos neveket adtak a Wei krónikában az egyes tartományoknak (鬼国,奴國, 狗奴國, etc.). Írja a második oldalt, hogy 男子無大小皆黥面文身, ez csak Chen Shou fantáziájának szüleménye lenne, vagy a korabeli Japánban is nyomatták a tetkókat? (Bár a 黥 alatt csak a bűnözők homlokon való megbélyegzése, ergo nem divatból készült tetoválás értendő

    • Úgy tudom, hogy pont az idézett szöveg a legrégibb említése a jajoi kori tetoválásnak 🙂

      (国史大辞典, 入墨 címszó: “….入墨の文献として最古のものは『魏志』倭人伝の記載で、その一節に、「男子無〓大小〓、皆黥面文身、(中略)今倭水人、好沈没捕〓魚蛤〓、文身亦以厭〓大魚水禽〓、後稍以為〓飾、諸国文身各異、或左或右、或大或小、尊卑有〓差」とある。これによると入墨は男子がつけ、地方的また階級的な差異が見られるとあるが、これが当時の日本人の習俗であったかどうか以後の文献にないので疑問である。ただ魚介をとる海人族などに入墨をする風のあったことは想像される。…)

  6. Csak annyit tudok még hozzátenni, hogy vannak olyan nézetek, miszerint a Jomon-kori dogu szobrocskák díszítései valójában tetoválásokat jelenítenek meg.

    • Hát, nagyon szívesen! 😀
      Egyébként nemsokára felkerül a blogunkra egy cikk, melyben említem az általad küldött hayatókról szóló írást is! Nagyon érdekes volt és köszönet érte!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s