Még ma is köztünk vannak I. rész

Ez alkalommal egy kis kitekintéssel készültem. A következőkben arról olvashattok, hogy milyen szerep jutott a mitológiának a mai modern Japánban.

Nem merném azt állítani, hogy a mai japánok (vagy akár Japánnal foglalkozó emberek) sűrűn kézbe vennék a Kojikit, Nihonshokit, vagy bármely a mitológiával, hiedelmekkel foglalkozó ősi művet, azonban az jól megfigyelhető, hogy ezen mítoszok ma is közkedveltek, és nem vesztek el az évezredek homályában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a mai populáris kultúra is előszeretettel nyúl vissza ezekhez a misztikus történetekhez, személyekhez. Bizonyára már kitaláltátok, hogy ebben a cikkemben a mitológia és a modern Japánban oly népszerű animék, mangák stb. kapcsolatát fogom boncolgatni, a teljesség igénye nélkül kiragadva párat.

Elsőként a talán kevéssé ismert Takamagahara (タカマガハラ) címet viselő mangáról ejtenék pár szót.
Aki olvasta a cikkeimet, annak feltűnhetett, hogy már a manga címéből is világosan kiderül, hogy van némi kapcsolat a mitológiával. Takamagahara nem más, mint az Amaterasu által uralt Magasságos Égi Mező, azaz a mennyország.

Yamada Yamato, a főszereplő

A történetről röviden: Látszólag teljesen hétköznapi világban, teljesen hétköznapi emberekkel játszódik, azonban vannak bizonyos személyek, akikben felébred egy különleges képesség, melyet „isteni ajándéknak” hívnak. A főhős, nevezetesen Yamada Yamato (山田大和[1]) például képes emberfeletti mértékben megnövelni mind támadóerejét, mind védekezőképességét. Gyilkos öklétől falak törnek, emberek repülnek. Ez az ő isteni ajándéka. Amint az már a manga első fejezetének első lapján is kiderül, minden embernek megadatott az isteni ajándék, minden egyes ember rendelkezik különleges képességekkel, azonban nem mindenki tudja felébreszteni a benne rejlő erőt. Ez a kis szösszenet párhuzamba hozható a sintō teremtéstörténettel, miszerint minden ember istenektől származik.

Egyéb sintō elemek: Ebben a mangában Takamagahara nem más, mint egy erőszakos iskola egy párhuzamos dimenzióban, ahol annak diákjai az isteni ajándékukat fejlesztik, méghozzá úgy, hogy folyton folyvást balhéznak, harcolnak. Ebbe a dimenzióba sintō szentélyek torii kapuin keresztül lehet eljutni. Kicsit olyan, mint a Harry Potterben a kandallók, ezeken keresztül „hoppanálnak” a másik világba. 😀

Ezzel át is térnék a következő műre, amely meghökkentő mennyiségben tartalmaz mitologikus elemeket. Ez a manga/anime pedig nem más, mint a bizonyára mindenki számára ismerős Naruto (ナルト).
Azoknak, akik esetleg még nem hallottak róla, ez egy nindzsákról szóló, nagyon komoly mondanivalóval rendelkező történet, melynek főszereplője a kezdetben bajkeverő, majd a későbbiekben valódi hőssé váló Uzumaki Naruto. A történetbe most nem mennék bele, mert a fél életem rámenne, szóval akit érdekel, az olvassa a mangát, én csak ajánlani tudom. Na de térjünk vissza a tárgyhoz. Amint azt említettem, a manga írója (Kishimoto Masashi 岸本斉史) rengeteget merített az ősi japán mitológiából.

Az Uchiha klán címere, két képviselője, illetve a sharingan

Kezdjük talán az Uchiha klánnal. Róluk annyit kell tudni, hogy különleges szemekkel (sharingan) megáldott klánról van szó. Ebből következik, hogy nindzsa technikáik túlnyomó része szemtechnika, tehát kézjelek helyett sharinganjukkal hívják elő a különböző támadásokat. E szemtechnikák többsége mitológiai istenekről kapta nevét. Ezek közül szeretnék párat felsorolni.

Amaterasu: a kiolthatatlan fekete tűz, amely addig ég, míg fel nem emészti azt, amivel érintkezik. A Napistennő nevét viselő technikát Uchiha Itachi, és Uchiha Sasuke tudják használni.

Tsukuyomi: Itachi technikája, mely Amaterasu öccsének, a Hold istenének nevét kapta. Ennek megfelelően a technikában is megjelenik a Hold, mint egyetlen kapcsolat a mitológiai személlyel. Ez a szemkontaktust igénylő, végtelenül kegyetlen technika egy illúzióba taszítja áldozatát, melyet teljes mértékben a használója irányít. Képes az időt is befolyásolni az illúzión belül, ezáltal pár másodpercet akár több napnak is érezhet az elszenvedője. Ennek következtében nem fizikai, hanem súlyos pszichikai trauma éri az ellenséget. Erről is hoztam egy videót:

Susanō: egy szinte áttörhetetlenül erős pajzsként szolgáló technika, mely körülöleli használóját, aki azonban támadásra is képes vele. Különösebb összefüggést nem vélek felfedezni a mitológiai Susanōval, hacsak nem annyit, hogy kifejezetten kellemetlen jelenség, ha éppen ellenünk van. 😀

Izanagi: ezzel a technikával képesek elmosni a határt valóság és illúzió között, így a történteket képes megmásítani a technika alkalmazója. Viszont ennek ára van: a szem, mely életre hívta a technikát, megvakul. A következő videón láthatjuk, hogy a szétroppantott Danzo felülírva halálát, ismét felbukkan:

Izanami: a végzetet megmásító Izanagival ellentétben ez a technika inkább eldönti azt. Egy végtelen hurokba ejti az ellenfelet, amiből csak akkor szabadulhat ki, ha nem menekül tovább az ember a végzete elől, hanem elfogadja azt.

http://naruto-kun.hu/manga/mangas/Naruto/587/Naruto_587_05.png

Egyszóval az Izanami és az Izanagi egymás ellenpólusai.

Az egyéb Uchiha technikákon felül még sok más mitológiai alak is felbukkan az epizódok során, mint például Yamata no Orochi (csak itt nem sárkány, hanem nyolc-fejű kígyó képében).

Végezetül szeretnék pár szót szólni az Ōkami néven futó, eredetileg Play Station 2 videó játékról, amely 2006-ban látott napvilágot. E játék kombinálja a mitológiát, legendákat, népmeséket, hogy „elmesélje” miként mentette meg Japánt a sötétségtől a sintō Napistennő, Amaterasu, aki történetesen egy fehér farkas bőrébe bújt. Természetesen itt is számos mitológiai alak bukkan fel, továbbá a fegyvereket a császári regáliák ihlették.

A videójáték borítója

Bizonyára ezeken kívül még számtalan olyan alkotás van, melyet a mitológia ihletett, vagy legalább merített belőle, viszont nekem nem célom, hogy felsoroljam, vagy ismertessem az összeset. Az én szerény próbálkozásom arra irányult, hogy rámutassak arra, hogy az ősi értékek még ma is szerves részei a japán kultúrának. 

                                                                       

[1] Remélem senki számára nem ismeretlen már, hogy a Yamato nemzetség volt ugyebár az, aki elsőnek megkaparintotta a hatalmat Japán felett, és akik közül az első császár is kikerült. Nem is kaphatott volna a főhős főhőshöz illőbb nevet.

Felhasznált források:

– Naruto-Kun.Hu.  “Online mangaolvasó” megtekintve: 2013. május 17.
http://www.naruto-kun.hu/news.php

– Narutopedia. “The wiki about Naruto” megtekintve: 2013. május 17.
http://naruto.wikia.com/wiki/Narutopedia

– Wikipedia. “Ōkami” megtekintve: 2013. május 17.
http://en.wikipedia.org/wiki/%C5%8Ckami

A világ születésétől az első császárig I. rész

Ígéretemhez híven most egy olyan cikkel készültem, amelyben arról olvashattok, hogy miként igyekeztek a mitológia által legitimálni a Yamato udvar hatalmát. Kétrészes cikksorozatomban szeretném elétek tárni a hatalom megszilárdításának útját a Kojiki alapján, kezdve a teremtéstörténettől egészen a legendabeli első császárig. Remélem, kedveteket lelitek a japán mitológia cseppet sem hétköznapi történeteinek olvasásában.

A Kojiki első fejezete az istenek születésével kezdődik, így szeretném én is ezzel kezdeni. Először öt isten született, akiket Koto-Amatsukamiként (別天津神) azaz Páratlan Égi Istenekként ismerünk. Utánuk hét újabb isten keletkezett, akiket az „Istenek Korának Hét Generációja” névvel illetnek. Közéjük tartozik Izanagi és Izanami is. Kettejüknek parancsolták meg, hogy szilárdítsák meg a vízen lebegő földet, majd megkapták az Ame no nubokót (天沼矛), a Mennyei Ékköves Dárdát, mellyel beledöftek a tengervízbe, jól megkavarták, majd mikor kiemelték, a hegyéről lecsöppenő sós víz megszilárdult és szigetté vált. Ez lett a Magától Megszilárdult Sziget, japánul Onogoro-jima. Erre leszálltak, és a következő felvezetéssel nekiláttak a szigetek gyártásának (szülésének):

Izanagi és Izanami megalkotják a Magától Megszilárdult Szigetet

„Aztán /Izanagi no Mikoto/ ezt kérdezte házastársától, Izanami no Mikotótól: „Miként van a te tested teremtve?” Ő pedig így válaszolt: „Akárhogy is van teremtve, van rajta egy hely, amely hiányos.” Erre Izanagi no Mikoto szólott: „Akárhogy is van az én testem teremtve, van rajta egy rész, amely túlságos. Ezért hát testem túlságosan fejlődött részét szeretném tested hiányosan fejlődött helyébe illeszteni, hogy ezáltal föld szülessék. Hajlandó vagy-e erre?” Izanami no Mikoto így válaszolt: „Beleegyezem.”.

Ezután az istenek nemzése következett, és meg kell hagyni, nagyon termékenyek voltak  egészen addig, amíg Izanami meg nem halt a Tűzisten, Kagutsuchi születésekor. De ezzel nem állt meg a születések sora: a világra jött istenségek is belefogtak az utódnemzésbe, továbbá Izanagi könnyéből is született isten, mikor Izanamit megsiratta. Haragjában levágta a Tűzisten fejét, véréből és holttestéből újabb istenek születtek. (Láthatjuk, hogy tulajdonképpen bárhogy születhettek istenek).

A 7. fejezet az alvilági történetet meséli el. Izanagi lement az alvilágba, Yomi no kuniba (黄泉の国, melynek pontos helye Iya, Higashi Izumo chō, Matsue City, Shimane¹) Izanami után, és kérte, hogy térjen vissza. Izanami azonban már evett az alvilági ételből, ezért nem mehetett, de mégis úgy döntött, hogy tesz egy próbát a hazatérés érdekében. Így hát elment tanácskozni az alvilág isteneivel, és kérte Izanagit, hogy addig várja meg kint, semmiképpen se nézzen rá. Azonban Izanagi türelmetlen volt, és benyitott a terembe, ahol látta, hogy felesége testén férgek nyüzsögnek, és úgy megijedt, hogy kereket oldott.

Úgy tartják, hogy ezen sziklák egyike lehetett az, mellyel Izanagi eltorlaszolta az alvilágból kivezető utat.

Részlet a Kojiki mangából, mely az alvilági történéseket jeleníti meg

Izanami emiatt megszégyenülve érezte magát, és férje után küldte a holtak birodalmának boszorkányait, a mennydörgés isteneit, és egy 1500 fős alvilági sereget. Izanagi menekült, különböző cselekkel próbálkozott, de az üldözés nem maradt abba. Végül egy barackfába botlott, bevárta üldözőit, majd megdobálta őket (három darab) barackkal, és ekkor mindannyian megfordultak és visszamenekültek. Ezt követően maga Izanami eredt a nyomába. Erre Izanagi egy óriási sziklát húzott az alvilág bejárata elé, így torlaszolva el az utat. A szikla két oldalán végleg búcsút mondtak egymásnak. Ezt követően Izanagi elment fürödni egy háromágú folyótorkolathoz, hogy lemossa magáról az alvilág tisztátalanságát.

Mondanom sem kell, hogy ez alatt is rengeteg isten született. Bal szeme mosásakor született Amaterasu Ōmikami (天照大神), jobb szeme mosásakor Tsukuyomi no Mikoto (月読の尊), orra mosása közben Susanō no Mikoto (須佐之男の尊). A büszke apa Amaterasura bízta a Magasságos Égi Mezőt (Taka-Ama no Hara/Takamagahara 高天原 ez tulajdonképpen a mennyországnak felel meg, ahol az égi istenek laknak), hogy ott uralkodjon, Tsukuyomira az Éjszakai Kormányzandó Országot, Susanōra pedig a Tengereket. Susanō nem teljesítette a parancsot, ő anyjához, Izanamihoz akart menni az alvilágba, erre Izanagi bedühödött és száműzte őt.

Susanō felment a Magasságos Égi Mezőre, hogy elújságolja Amaterasunak száműzetését, de rosszalkodni kezdett:

„… széjjelhányta Amaterasu Ōmikami által készített rizsföldek töltéseit és betemette az öntözőárkokat; aztán ürülékével több helyen bemocskolta azt a termet, amelyben Amaterasu Ōmikami a földek első termését ízlelte.”

 Amaterasu egy ideig mentegette öccsét, aki azonban még féktelenebbé vált. A szövőházas incidenssel (Susanō fordítva megnyúzott egy pónit és bedobta a szent szövőházba, mire a szövőnő úgy megijedt, hogy nemi szerven szúrta magát, amibe bele is halt) betelt a pohár Amaterasunál, és egy barlangba zárkózott. Ennek következtében minden sötétségbe borult, és örökös éjszaka uralkodott.

Számtalan Istenség tanácskozni kezdett, hogy mégis hogyan csalogassák ki a Napistennőt búvóhelyéről. Fémtükröt (Yata no Kagami 八咫鏡) és görbe ékszerekből álló füzért (Yasakani no Magatama 八尺瓊曲玉) készíttettek, melyet egy fára aggattak. Ame no Uzume no Mikoto táncot járt (ún. kagura, a hagyomány szerint ebből eredeztethető a japán dráma²) a barlang bejárata előtt, amibe végül úgy belejött, hogy többet villantott a kelleténél (ha értitek, mire gondolok… :)), mire a Számtalan Istenség egyszerre nevetett. Amaterasu kíváncsi lett és kinyitotta a barlang ajtaját, mire meglátta tükörképét, és ámulatában közeledni kezdett a fémtükör felé. A barlang szájánál lesben álló istenségnek így alkalma nyílt megragadni az istennőt, amíg egy másik varázsos szalmakötéllel el nem vágta a barlangba vezető utat. A sikeres akciónak köszönhetően újra világosság uralkodott, Susanō pedig elnyerte méltó büntetését: száműzték a Magasságos Égi Mezőről, és kárpótló ajándék benyújtására kötelezték.

Susanō ekkor lement a földre, melynek neve Ashihara no nakatsukuni (葦原中国), ahol legyőzte a nyolcfejű-nyolcfarkú sárkányt, Yamata no Orochit (八岐の大蛇). Még mielőtt hatalmas csatára gondolnátok elárulom, hogy a harc kimerült annyiban, hogy Susanō leitatta a sárkányt, majd mikor álomba zuhant, darabokra vagdalta azt. Egyik  farkában talált egy kardot, melyet odaadott Amaterasunak engesztelő ajándékként. A kard neve Kusanagi no Tsurugi (草薙劍), mely egyike a három császári regáliának (Amaterasu kicsalogatásához készült tükör (Yata no Kagami 八咫鏡) és görbe ékszerek (Yasakani no Magatama 八尺瓊曲玉) mellett). Úgy tartják, hogy a Kusanagit a Nagoyában található Atsuta szentélyben, a Yata no Kagamit a Mie prefektúrában található, Amaterasunak felszentelt Ise szentélyben, a Yasakani no Magatamát pedig Tokióban, a császári palotában őrzik.

Úgy gondolom egyszerre ennyi elég is lesz, de ne csüggedjetek, hisz hamarosan érkezik a második felvonás … 🙂

Felhasznált források:

(A Kojikiből vett részletek Kazár Lajos 1982-ben megjelent magyar fordításán alapulnak.)

¹”To the Underworld (Yomi-no-kuni) and back”
²Vihar Judit, A japán irodalom rövid története. (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.), 9

– Kazár, Lajos (ford.). Ko-dzsi-ki ‘Régi történetek feljegyzései’. Sydney: Magyar Történelmi Társulat, 1982.

– Vihar, Judit. A japán irodalom rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.

– Shimane Prefecture. “To the Underworld (Yomi-no-kuni) and back” megtekintve: 2013. április 20.

冥府へ（黄泉の国）そして帰還 Part 1