Első cikkünk mi másról is szólhatna, ha nem a mitológiát magukban foglaló ősi iratokról, a Kojikiről és a Nihonshokiról. Kezdjük azzal, hogy mi is pontosan a Kojiki:
Japán legrégebbre datálható, császári parancsra szerkesztett írásos emléke a Kojiki (古事記 “Régi dolgok feljegyzései”), mely Genmei császárnő (ur. 707-715) parancsára készült i. sz. 712-ben. Tartalmát tekintve az addigi japán mítoszokat és legendákat, Japán istenvilágát, történelmi és leszármazási adatokat, dalbetéteket, valamint a Japán-szigetek keletkezésének történetét öleli fel – ezek közül néhányat ismertetünk is későbbi cikkeinkben. E mű megírásának különféle okai voltak:
1) Egyrészt a buddhizmus (仏教) Japánba kerülésével szükség volt arra, hogy ősi vallásukat (神道Shintō) megnevezzék, és rendszerezzék, ezzel megkülönböztetve az újonnan bekerülő buddhizmustól.
2) Másfelől pedig politikai okai is voltak: az egységesített központi hatalom kiépítésére törekvő uralkodók a császárság legitimitásának ideológiai alapjait kívánták megteremteni, méghozzá úgy, hogy a shintō panteon csúcsára Amaterasu Ōmikamit (天照大神) emelték, akit a Yamato (大和) nemzetség védőistenségének neveztek ki. Hogy ez mégis hogyan történt, arról itt olvashattok bővebben.
A Kojiki keletkezése többlépcsős folyamat eredménye. Tenmu császár (ur. 672-686) volt az, aki az első lépést megtette a krónika megszületésének érdekében. Parancsba adta Hieda no Are nevezetű – a legenda szerint elképesztő emlékezőtehetséggel megáldott – alattvalójának, hogy memorizálja az addigi történelmi adatokat, leszármazási feljegyzéseket, elbeszéléseket, mítoszokat. Mielőtt a Kojiki elnyerhette volna végső formáját, Tenmu császár elhalálozott. Genmei császárnő volt az, aki újra felkarolta a krónika ügyét, és utasította Ō no Yasumarót, hogy írjon le mindent, amit Hieda no Are lediktál neki. Végül így született meg a 3 tekercsből álló Kojiki.
Az első tekercs tartalmazza Ō no Yasumaro előszavát, illetve az istenségekről szóló mítoszokat, kezdve az istenek megjelenésétől egészen a legendás Jinmu császárig (I.e. 660-585), aki a krónika szerint Japán legelső uralkodója volt.
A második kötet már az uralkodók tetteivel foglalkozik, Ōjin császárral bezárólag. Szerepelnek benne leszármazási adatok, történelmi események, illetve az uralkodók életével kapcsolatos információk.
A harmadik könyvben folytatódik a császárok története, mely Suiko császárnőével (ur. 593-628) ér véget.
A Kojiki Dr. Kazár Lajos fordításában olvasható magyar nyelven is. Én mindenkinek ajánlom, mert szerény véleményem szerint roppant szórakoztató… 😀
A Nihonshoki (日本書紀, más néven Nihongi, “Japán krónikája”) 720-ban született meg végleges formájában, csupán 8 évvel a Kojiki után. Hasonló céllal született (központi császári hatalom megerősítése), és rengeteg átfedés van a két mű között, bár néhol ellentmond egymásnak a két krónika (pl. évszámok). A Nihonshoki első fejezete szintén a mitológiára fókuszál, különböző változatait írja le Amaterasu Ōmikami születésének. A későbbiekben a Kojikit inkább vallási iratként, a Nihonshokit pedig inkább történelmi szövegként kezelték. Ez azért érdekes, mert mindkét mű megírásánál ugyanazokat a forrásokat használták fel: Császári feljegyzések (Teiki 帝紀), Ősi mitológia (Kuji 旧辞), Teremtéstörténet (Honji 本辞), habár a Nihonshoki ezeken felül kínai és koreai feljegyzések adatait is tartalmazza. Ebből következik, hogy a Nihonshoki jóval hosszabb, sokkal inkább történészeti jellegű írás, precízebb dátumozással. Továbbá, míg a Kojiki 628-ig, Suiko császárnő uralkodásával bezárólag követi nyomon a Japánban zajló eseményeket, addig a Nihonshoki 697-ig, Jitō császárnő (ur. 686-697) uralkodásának végéig teszi ezt.
A Nihonshokiban sokkal erősebben mutatkozik meg a kínai hatás, mind az írásmód (kínai nyelven íródott), mind pedig a tartalom szempontjából. A Nihonshoki dátumozásai helyenként hibásak, azonban mind régészeti leletek, mind az összevetések az akkori kínai és koreai krónikákkal azt mutatják, hogy a Nihonshoki rendkívül hiteles feljegyzéseket tartalmaz az ősi Japán egy hosszú periódusáról.
Felhasznált források:
– Totman, Conrad. Japán története. Budapest: Osiris, 2006.
– Kidder, Edward. A múlt születése – Az ősi Japán. Budapest: Helikon, 1987.
– ELTE BTK. “Ókori és keleti vallások”
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.vallasok/index.asp_id=29.html
– University of California at Berkeley. “Nihon shoki”
http://sunsite.berkeley.edu/jhti/Nihon%20shoki.html
– Shimane Prefecture. “Japanese Mythology”
Shinwa-eiyuu 